Jame

Egy hihetetlen emberről szeretnék most képeket mutatni nektek. Életem egyik legizgalmasabb találkozása volt ez!

Kambodzsában Siem Reapben elmentünk megnézni a helyi templomokat a férjemmel aki szintén fotós. Ahogy bóklásztunk a kihalt templomban egyszercsak szembe jött egy szerzetes. A férjem megkérdezte, hogy lefotózhatja e, mire a szerzetes Jame hihetetlen kedvességgel fordult felénk. Körbevezetett a templomban, mesélt a hely történelméről, a festményekről a falon. Nagyon sokat mesélt, nagyon lelkesen. Örült ,hogy végre angolul beszélgethet valakivel mert mint kiderült már három éve tanul angolul és már Ő is elkezdett tanítani. Azt a kevéske tudását máris igyekezett átadni azoknak akik elmentek a délutáni ingyenes iskolába szerzetesektől tanulni.

Jame nagyon kedvesen meg is hívott minket, hogy ha van kedvünk menjünk vissza délután és nézzük meg hogy tanít angolt és segítsünk neki tanácsokkal. Nagyon örültünk a felkérésnek. Óra kezdete előtt fél órával ott is voltunk. Jame csak úgy sugárzott a boldogságtól. Éreztük rajta hogy tényleg szívből örül nekünk, nem gondolta hogy tényleg vissza megyünk, hogy valaha lát még minket. Egy olyan hihetetlen tisztalelkű embert ismertünk meg akihez foghatót még a világon nem láttunk. Olyan lelkesen tanította a diákokat, és a Ők is olyan lelkesen tanultak. Ebben a nagyon szegény országban örülnek a fiatalok minden lehetőségnek hogy tanulhassanak. Nagyon kedvesen fogadtak minket, mindegyik megpróbált velünk a maga pici angoltudásával kapcsolatot teremteni. Elmondták nekünk ,hogy tudják hogy ez az egyetlen esélyük ebben a szegény országban, mert ha megtanulnak angolul a turizmusban tudnak dolgozni. Mi itt Magyarországon az ingyenes oktatás közepén nem is igazán értékeljük, hogy tanulhatunk. Ha tanítanak akkor unjuk és nem is érdekel mi lesz a jövőnkkel, mert valami úgy is lesz, míg ezek a gyerekek ültek a pici templom pici szerzetes lakása mellett lévő apró lyukban, a tákolt padokban és hálásak voltak hogy valaki tanítja őket angolul.

Angol óra után Jame mindent megtett hogy még maradjunk és beszélgessünk. Minket pedig úgy elvarázsolt a személyisége, hogy eszünk ágában sem volt elmenni. Hihetetlen volt látni hogy ilyen körülmények között milyen munkát végez. Beinvitált szerény kis szobájába is. Mindezt úgy ,hogy egyszercsak elszaladt, felpattant a padokra, kitekerte az “iskola” plafonjáról logó egyszál izzót és beszaladt vele a szobájába hogy ott betekerje. Egy darab izzót cserélget, viszi oda ahol épp szükség van rá. Később kiültünk a templom udvarra és gyertyafénynél beszélgettünk. Beszélgettünk Obamáról , a Coca-coláról (nagyon szereti, de amióta szerzetes nem nagyon ivott mert nincs rá pénze)  és mindenféléről amiből kiderült hogy mennyire máshogy látja a világot, mennyire tisztának hiszi. Ezután az élmény után nehezen tértünk este nyugovóra. Semmi más nem járt a fejünkben, csak hogy hogyan tudnánk neki segíteni. Nem kért segítséget, eszébe se jutott. Tisztán csak örült nekünk mi pedig azt se tudtuk hogy viszonozzuk neki. Így hát elmentünk egy papírboltba és vettünk neki szótárakat, füzeteket , filceket meg két karton Coca-Colát és másnap visszamentünk. Izzót sajnos nem találtunk egyik boltban sem 🙂

Ha esetleg bárki elvetődik Siem Reap-be a Wat Po Lanka-ba akkor kérlek keressétek meg őt, és támogassátok az ő kis tanítványait valamivel. Igazán megérdemli. Az egyszerűsége, a lelkesedése és az egész kisugárzása magával ragadó 🙂